A BMW, amelyből egy cseppnyi BMW hiányzik – az Auto Bild alapos tesztje a BMW 120d modellről.

A futómű valóban lenyűgöző, de hol rejtőznek a kör alakú műszerek?

A BMW 1-es sorozata mindig is a háttérbe szorult, mint a családban a legfiatalabb gyermek. A gyártó persze nem hagyta magára, hiszen elkötelezetten tartja a palettáján ezt a kompakt modellt, ami nem is annyira rossz ötlet. Az igazi BMW-rajongók viszont gyakran néztek kicsit fél szemmel a legkisebb bajorra, pedig számomra az első generációs 1-es kifejezetten vonzó volt. Az újítás, a merész hátsó kialakítás és az, hogy eltért a megszokott BMW-formáktól, csak még inkább szimpatikussá tette számomra. Tudom, sokan kritizálták, de nekem éppen ez a különcsége tetszett.

A legújabb 1-esre már senki nem mondaná, hogy béna. Kicsit veszített abból a jellemzőjéből, hogy kilógott a többiek közül, erre már senki nem mondja azt, hogy csúnya. Szemből nézve kifejezetten komolyabbnak tűnik a kategóriájánál, nem beszélve a hátuljáról, ami már-már brutális. Ne feledjük el persze, hogy itt az M-csomagról van szó, ami optikailag sokat tud emelni egy alapmodellen. Oldalról viszont már finomodtak az arányok az őshöz képest: annak szelíden bumfordi bakancsformája már a múlté, emennek már rövidebb az orra, hosszabbnak hat az utastere, amitől kissé konformistább lett az egész autó. Megvannak benne viszont azok a rafinált élek, amiről mégis egyedi lesz, nem pedig egy présgépben készült tucat-akármi.

A BMW, ahogyan sok más gyártó, nem hajlandó lemondani a dízelmotorokról, még a dízeles világválság árnyékában sem. Az eddigi fejlesztések odáig jutottak, hogy a 2 literes dízelmotor működése szinte hangtalan, nemcsak kívül, hanem belül sem hallani semmiféle kerregést. A fogyasztása pedig maga a csoda: egy hibrid is irigykedhet a 4,5 liter körüli üzemanyag-felhasználásra száz kilométerenként. Emellett megmaradtak a dízelek hagyományos erényei is, mint például a lenyűgöző nyomaték, amit a hétfokozatú duplakuplungos automata váltó olyan ügyesen oszt el, hogy a sofőr csak azt érzi, a motor folyamatosan tolja előre az autót. Persze ehhez szükséges a sport-mód aktiválása, és itt kezdődnek a gondolatok: talán egy kis BMW hiányzik az 1-es sorozatból. A bajor járművektől nem megszokott, hogy gombnyomással hozzuk elő a vehemenciát – emlékszem, régen volt egy 1,8-asom, ami nem teljesített olyan fényesen. A 120d-től azonban alaphangon többet várna az ember. Ez a lágy hibrid rendszerrel kombinált dízelmotor 163 lóerőt teljesít, a gyorsulása pedig 7,9 másodperc, ami egy ésszerű kompakttól tisztességes szám. De a futómű, az igazi büszkeség forrása! A tesztautó 18 colos felnijei éppen annyira sportosak, hogy ne rázza ki az utasok veseköveit, viszont olyan magabiztosan tapad az útra, mint Rejtőnél Levin a palacsintához. Gyönyörűen ível be a szűk kanyarokba, rendíthetetlenül tartja az egyeneseket; ha a motor nem is szórja a szikrákat, a futómű teljesítménye megkérdőjelezhetetlen.

A belső tér viszont sajnos kicsit üresnek tűnik. Óriási fájdalommal, szinte kínzóan érzem, hogy eltűntek a kerek műszerek. Igen, egy BMW-ben! Egy olyan autóban, amely évtizedeken keresztül mindig tudatta velem, hol nézhetem a fordulatszámot és hol találom a sebességet. Most pedig egy két részre osztott kijelző uralja a műszerfalat, ami bármelyik másik autóban is ott lehetne. Szép dolog a digitalizáció, de miért ne lehetne ebbe is egy kis egyéniséget vinni? Gondoljunk csak az új Ford Mustang kijelzőjére, ahol meglepő módon a legkevésbé kedvelt Fox Body műszerei elevenednek meg – legalább egy darabka a dicső múltnak. A BMW sajnos ezt a vonalat elhanyagolta, és fáj leírnom, de kommersz lett. Persze, még mindig vonzó a látvány, és aki még nem ült korábban BMW volánja mögött, talán nem is érzi a hiányát. De számomra ezek a részletek mindig is az autó imázsának szerves részét képezték.

A piros bőrülések igazán különlegessé teszik az élményt, és a 150 ezer forintos áruk megéri a befektetést. Kényelmesek és kiválóan tartanak, de az egész autó ergonómiája is lenyűgöző. Az ember talán észre sem veszi, mennyire jó érzés egy olyan autót vezetni, amelyben azonnal otthon érzi magát – az 1-es pontosan ilyen. Pár pillanat alatt megtalálható benne az ideális vezetési pozíció, minden kezelőszerv könnyen elérhető, és a menürendszer is rendkívül intuitívan használható.

És ami azt illeti, nem is kerül sokba. Persze kinek mi a sok, de egy BMW-hez képest a 118d 146 milliós indulóára jutányosnak mondható, a 120d pedig 900 ezerrel kerül többe. Ezért a pénzért ugyan nem kapunk nagy autót, viszont a kompaktok közül biztosan a legjobbak egyike lehet a miénk, remek összeszerelési minőségben, elképesztően takarékos motorral, ami még menni is tud. Ha megnyomjuk a megfelelő gombot.