L’art pour l’art – avagy a művészek mind ingyenélők?

Régi kérdés, hogy a művészek hajtanak-e hasznot. Vagy inkább cask ingyenélők, akik jól mulatnak a “civil” társadalom költségén. Ön szerint?

Mindez a Cate Blanchett kizárólagos szereplésével készült flm, a Manifesztum megtekintése után jutott eszembe. Ha ez most filmajánló lenne, egy olyan unalmas sorral folytatnám, mint például “a film éles társadalomkritikát fogalmaz meg”,  bla, bla.

De sajnos igaz a klisé. 12 teljesen különböző karakterrel találkozunk, és mindegyikük a művészet szerepéről ad elő hosszú monológokat.

A film nagyon hasznos, cselekménye azonban nincs. Első megtekintése még az Üvegtigrisénél is fájdalmasabb, annyira nem történik semmi benne. A cím tökéletes, hiszen minden egyes jelenetben egy kiáltvány hangzik el a művészet szerepéről, a Cate Blanchett által alakított 12 karakter egyike által.

Hogy a filmajánlós kikacsintásból visszakanyarodjunk témánkhoz, az egyik jelenetet emelném ki, mely különösen megfogott. Egy hatalmas teremben ülő, valószínűleg tőzsdei brókerek telefonálnak és tárgyalnak telefonon keresztül. Egy hideg tekintetű, jó karban lévő, középkorú nőt emel ki a kamera, elegáns kosztümben. Arcán folyamatosan az “értem én, de nem érint meg a dolog” flegma kifejezése látszik. “Nothing personal, just business” – azaz semmi személyeskedés, csak üzlet – ezt juttatja eszembe a jelenet, a narráció is erre utal. Az üzlet világa, mely az abban dolgozó emberek világa is egyben, nem enged teret a felesleges tényezőknek, mint például érzelmek, morál, etika, becsületesség. Haladni kell előre, a technológia által kijelölt fényes ösvényen. Aki nem hasznos, felesleges, Aki lemarad, megérdemli. Aki nem elég kemény, kihullik, na és?

Mondhatná, hogy ez semmi újat nem jelent. És igaza is van! A művészet szerepe mindig is egyfajta ellensúlyozás volt. Ha túlságosan eltolódik a társadalom valamelyik szélsőség irányába, a művészek kritikát fogalmaznak meg és rámutatnak az ellentmondásokra, a bizarr túlzásokra.

Persze vannak olyan művészek, akik nem foglalkoznak a társadalmi szerepvállalás kérdésével. Egyszerűen kifejezik önmagukat, mert máshogy nem tudnak létezni. Közben azért örülnek, ha néhány művüket értékesíteni tudják. Ez segít nekik a továbbiakban, hogy folytathassák önkifejezésüket.

Bármelyik ágról is legyen szó, a művészetek megihletnek, segítenek visszatalálni igazi önmagunkhoz, vagy éppen új területeket fedezhetünk fel általuk, saját magunkban. Megállunk egy pillanatra és elgondolkodunk – mivégre is vagyunk ezen a világon?

Művészet a művészetért? Inkább művészet az emberekért.

Köszönjük!

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *